Énkaland

A csillagok kertje - kattints!

Az erdei kunyhó

Az erdei kunyhó

Az egér azt javasolta, hogy menjenek el az erdő mélyére a bölcs öregasszonyhoz, aki útbaigazítja majd őket. Az öregasszony egy különleges házban lakott, az erdő fái benne nőttek a házában, és a mókusok és sünik ott pihentek a lábánál.
- Üdvözöllek legény! Tudom ám, hogy mi járatban vagy! A királylányt szeretnéd megszabadítani. Segítek neked, ha odaadod a sípodat!
- Kérj valami mást - mondta a legény - bármimet odaadom, akár a fél karomat is, de a síp születésem óta velem van, ezt nem adhatom oda. Akkor inkább egyedül keresem meg a királylányt.
- Jól válaszoltál fiam, van amitől nem szabad megválni, mert azzal elveszíthetjük magunkat. Segítek neked, mert látom, ismered, mi a fontos az életben.

Ha felnézel, látsz több fát, mely lyukakon keresztül igyekszik tovább a fénybe. Az építők hagytak neki teret, beleépítették az épületbe.

Ez a fa jelképezheti azt a belső tulajdonságot, ami állandó bennünk, ami folyton a fény felé törekszik. 

A síp, és itt előtted a fák is azt szimbolizálják, amire büszke lehetsz, amitől nem válnál meg soha. 

Időnként alkalmazkodnunk kell. Ha már van egy fa , ami kifejlődött, életben van, és én valami újat akarok, akkor integrálom azt, amit ott volt korábban.

Te mihez alkalmazkodsz? Miről nem tudsz, és nem is akarsz lemondani magaddal kapcsolatban, mert büszke vagy rá?

Ülj le, figyeld a fa hogyan van itt a lyukban, és gondolkozz azon, benned mi ez az állandóság?