Ha felnézel, látsz több fát, mely lyukakon keresztül igyekszik tovább a fénybe. Az építők hagytak neki teret, beleépítették az épületbe.
Ez a fa jelképezheti azt a belső tulajdonságot, ami állandó bennünk, ami folyton a fény felé törekszik.
A síp, és itt előtted a fák is azt szimbolizálják, amire büszke lehetsz, amitől nem válnál meg soha.
Időnként alkalmazkodnunk kell. Ha már van egy fa , ami kifejlődött, életben van, és én valami újat akarok, akkor integrálom azt, amit ott volt korábban.
Te mihez alkalmazkodsz? Miről nem tudsz, és nem is akarsz lemondani magaddal kapcsolatban, mert büszke vagy rá?
Ülj le, figyeld a fa hogyan van itt a lyukban, és gondolkozz azon, benned mi ez az állandóság?