Én kaland - önismereti séta a Városligetben

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT....

Ha felnézel, látsz több fát, mely lyukakon keresztül igyekszik tovább a fénybe. Az építők hagytak neki teret, beleépítették az épületbe.

Ez a fa jelképezheti azt a belső tulajdonságot, ami állandó bennünk, ami folyton a fény felé törekszik. 

Olvasd el, hogy folytatódik a mese!

A csillagok kertje

Az erdei kunyhó

Az erdei kunyhó

Az öregasszony útbaigazította a legényt. Menj tovább az erdő mélye felé. Az ösvény végén találsz majd egy tavat, ennek a partján játszik két aranyhajú kisgyerek. Hagyd, hogy kérdezzenek tőled, és szíved szerint válaszolj! Így is tett a legény, megtalálta a két gyermeket, akik egy hatalmas, díszes vaskapu előtt játszottak. Nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták. Mit játszanál most a legszívesebben? - kérdezték a gyerekek. A fiú kiskorában nagyon szeretett labdázni, így ezt válaszolta. A labdadobálást szívesen játszanám most. A gyerekek előkerítettek egy labdát, és kifulladásig játszottak vele. Ezután tágra nyitották a kaput, és útbaigazították a fiút. Keressen a kertben egy díszes épületet, és menjen be rajta, keressen egy lépcsőt lefelé a pincébe. A fiú megköszönte a játékot, és a segítséget majd belépett a Sárkány kertjébe.

A síp, és itt előtted a fák is azt szimbolizálják, amire büszke lehetsz, amitől nem válnál meg soha. 

Időnként alkalmazkodnunk kell. Ha már van egy fa , ami kifejlődött, életben van, és én valami újat akarok, akkor integrálom azt, amit ott volt korábban.

Te mihez alkalmazkodsz? Miről nem tudsz, és nem is akarsz lemondani magaddal kapcsolatban, mert büszke vagy rá?

Ülj le, figyeld a fa hogyan van itt a lyukban, és gondolkozz azon, benned mi ez az állandóság?