Én kaland - önismereti séta a Városligetben

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT....

A csillagok kertje

Befejezés

Az elfogadás

A legény tanácsot kért a táltostól és az egértől. A táltos azt mondta. Én mindig itt leszek neked, bármikor elhozlak az Üveghegy tetejére, vagy bárhová ios vágynál. A sárkányt nem lehet legyőzni, mindig visszatér valahogy. De ha elfogadod, hogy a világ része ő is, akkor lehet vele együtt élni. Az egér azt mondta, hogy segít neki megtalálni a királylányt a csillagok között, ne hagyja kihunyni a többit, mart azok adnak világosságot ebben a világban. A legény hallgatott rájuk, és a kisegér segítő útmutatásával, és a szíve vezetésével megtalálta a királylány csillagát. Az lesuhant az égből, ragyogó mosollyal átölelte, és szorosan fogták egymást. A sárkány vissza cammogott a barlangjába, és hagyta őket elmenni. Felültek a táltos hátára, és visszamentek a király birodalmába.

Kell egy belső hely, ahol Te vagy Te. Álarcok nélkül, őszintén és büszkén, vállalva magad. Ahol kényelmesen hátradőlhetsz, mert nincs elvárás, megfelelési kényszer.

Kell egy belső hely, ahol fel tudsz frissülni, ahol találkozhatsz Önvalóddal, ahogyan a legény felismerte a királylányt. Ez a hely a mesékben a kert.

Ahol az aranyalma, a csengő barack nő. Ahová nem könnyű belépni, de ahová muszáj belépni.

Ahhoz, hogy is megtaláld ezt a belső egyesülést, használnod kell az erőidet, tudnod kell, mi az, amin nem  szabad változtatnod, és mi a te igazi helyed a világban, ahol a legjobban ki tudsz teljesedni.

Időnként kell segítség, mert az ember társas lény, és csak egyedül nem lehet mindent megoldani. A segítség lehet egy csoport, egy hivatásos segítő, egy barát, a párkapcsolat.

A sárkány a mesékben lehet külső ellenség is, de legtöbbször egy sötét oldalunkat képviseli.  Depresszió, trauma, gyermekkori sérülések, önszabotázs, irigység,  kishitűség.

Van olyan, hogy a sárkányunktól nem tudunk megszabadulni, egyszerűen túl mélyen van, már hozzánk tartozik. Ilyenkor nem segít a harc, hanem csak gátol. Mert a harcba teszem bele az energiámat, nem a gyógyulásba, nem a pozitív segítő erők fejlesztésébe.

Van, amikor egyszerűen csak el kell fogadnom a sötét oldalam. Nem kell etetnem, energiát adnom neki, de tudnom kell, hogy ott alszik valahol, egy barlangban, és időnként előjön, mert éhes.

Ilyenkor kell előhívnom a sípommal a táltost, és a kisegeret, a királylányt. Ők segítenek. Használnom kell az erősségeimet.

A kedvességet, a céltudatosságot, a könnyedséget, a munkát, a mozgást, a szeretetet kifelé és önmagam felé.

Ne feledd el sosem, hogy lakik benned egy király és egy királynő. Ők azok, akik meg tudják szelídíteni a sárkányt.

 



Re